WHEN ABNORMAL BECOMES NORMAL

 

WHEN ABNORMAL BECOMES NORMAL

 

A mai nap folyamán volt egy kijelentésem a családom felé, mely így hangzott: „az egyik gyógyírja a jelenlegi világunk sötét energiáira és azoknak a legyőzésére a szeretet”.

 

Erre kaptam egy olyan reakciót, hogy ezt nem lehet értelmezni. „Miért beszélsz körmondatokban, és miért nem mondod ki azt, amit igazán gondolsz?” De részemről ez nem körmondat volt, hanem AZ, amit mondani akarok. „A szeretet mindent legyőz.” De kaptam rá a nemleges választ újra. A szeretet nem győz le mindent!

És ekkor kezdtem kicsit átgondolni, hogy valóban, amit én ezzel mondani akartam, azt egy mélységesebb beszélgetésben lehet jobban kifejteni, amit akkor nem tettem. Mert a négyünk közötti beszélgetésekben általában 1-2 ember találja meg az erősebb hangtónust és hangerőt, mellyel szemben én inkább nem kívánok még hangosabban rákontrázni a másikra. A csoportos beszélgetések dinamikájában valahogy nem szoktam a saját hangom erejét erőltetni (kis lábjegyzet: az önérvényesítés és kommunikációs készségeim fejlesztése újra a terveim között szerepel idéntől ;D).

Szóval akkor mit is értettem pontosan az alatt, hogy ’a szeretet mindent legyőz’. Az elmúlt napokban aránylag sokat foglalkoztam a globális híradásban zajló pedofíliával, ilyen-olyan szexuális kizsákmányolással, és az ezzel összeköttetésben álló politikai és más iparágak vezetőivel kapcsolatos botrányos híradásokkal, és az ezekből kifolyólag előbukkanó újabb információk, nevek, művészeti formák, publikált irodalom és történelmi kapcsolódásokkal is. Kollektívizálva ezeket, talán az ’összeesküvés elméletek’ címkét raknák néhányan némelyik tartalomra. Ez a címke pedig pont olyan gyorsan kezdi is elveszíteni hitelességét, mint azt ahogy leírtam ide egy mondattal korábban.

Azok az emberek és azok a rendszerek, melyek nem a feltétlen nélküli szereteten alapszanak, nem a szeretetből táplálkoznak - nem szabadna tudniuk mély gyökeret verni a társadalmainkban. És mégis. Mégis vannak olyan sötét, ártó és rosszindulatú erők, melyek minden energiájukkal abba kapaszkodnak, hogy a tiszta szeretet ellen dolgozzanak. Pedig ez nem azt nyugtázza, hogy a szeretet gyenge lenne, és nem is azt, hogy a szeretet nem tudna győzedelmeskedni – hanem sajnos azt jelenti, hogy az emberi társadalmainkban túl sikeresen és mélyrehatóan tudja beleenni magát a fekete, kátrányos, tapadós és gusztustalan ellentét, megosztottság, hiúság és kapzsiság és bármilyen szinonímái ezeknek.

A gonosz nem ismer határokat.

Emberi hajlam sajnos, hogy saját sikereink és előrelépéseink érdekében sokszor oly ösztönszerűen képesek vagyunk másokat beáldozni, feláldozni, kiárulni, beárulni.

A lelkiismeret viszont egy értékes mechanizmusunk – akikben még tud ez működni. A következő pár sort egy weboldalról másolom át ide, íme, eképpen hangzik:

A lelkiismeret „segít az egyéneknek megkülönböztetni a jó és a rossz, helyes és helytelen cselekedeteit. Ez egy belső hang, amely folyamatosan értékeli az ember tetteit, gondolatait és érzéseit, és arra ösztönzi, hogy a helyes döntést hozza meg. A lelkiismeret gyakran összefüggésben van az erkölcsi szabályokkal, amelyeket egy adott kultúra vagy társadalom érvényesít. Azonban nemcsak a külső elvárásokat követi, hanem saját belső értékrenden is alapul. Amikor valaki nem hallja a bels hangját, könnyen elcsúszhat az erkölcsi mélységbe, és olyan döntéseket hozhat, amelyek kárt okoznak másoknak vagy önmagának. A lelkiismeret fogalma szorosan kapcsolódik a lélekhez is. Sok vallásban és filozófiai irányzatban a lélek felelős az erkölcsi döntésekért. A lelkiismeret egy bonyolult mentális folyamat, amely segít az embereknek eligazodni az erkölcsi világban. Egy mélyen gyökerező morális érzék, amely irányítja az emberi cselekedeteket.” **

Az a sok rossz és gonosz történés, ami a mostani világunkban zajlik, sajnos nem kitaláció. Bárcsak ne lenne ennyi! Bárcsak ne lennének igazak! És ez nemcsak pár éves történet. Ezek évtizedekre, évszázadokra és valamelyek évezredekre visszanyúló problémák. Fajunk korcsosultságai. „Ez van” - mondanánk sokan rá. De ennyivel nem gondolom, hogy szabadna lezárni!

 

Attól, hogy ez létezik, nem szabad csak ’szimplán’ tudatosítani. És itt jön be a szeretet – legalábbis az én értelmezésem szerint.

 

Mi az, ami a legjobban fáj valakinek, aki veled szemben valami rosszat cselekszik? Szerintem nagyonis az, ha te feltétlen nélküli szeretetben részesíted, és ha az adott rosszcselekedetei ellenére is, akár megbocsátással válaszolsz, vagy szimplán nem gyűlölettel tekintesz feléje, hanem SZERETETTEL! A legtöbb gonosz energiának az a célja, hogy megtörje a másikat, és a saját oldalára állítsa. Minél több rossz és gonosz energia létezik, annál jobban hal el az élet. Az ártás, a rossz és a bántalmazás – ezeknek mind pusztulás és élettelenség az eredménye. A halmozottsága a rossznak sohasem lesz kivirágzó és élettel telített. Sohasem.

 

De ha szeretetből cselekszünk és építkezünk, abból kivétel nélkül mindig a gyarapodás és a növekvés lesz a gyümölcsünk. És erre van a világ emberének most szüksége. Mindennél jobban is, de erre: SZERETETRE.

 

És nem azt mondom, hogy azokat, akik neked ártanak, azokat szeretned kell! Amit mondani próbálok, hogy szeretettel érdemes feléjük fordulni. Olyan viszonyulással, ami nem ártó, nem negatív és nem a ’szemet szemért, fogat fogért’ elven alapszik. Elvégre is, akkor fogod magadat méltányosabbnak és tisztalelkűnek érezni, ha te a jócselekedetek híve vagy.

 

Ez a fajta szeretet amiről beszélek, ez nagyon sokféleképpen meg tud nyilvánulni.

 

 

Ha valaki tapintatlan veled, te kedvesen szólsz hozzá. Ha valaki arrogáns hozzád, te akkor is kiegyensúlyozottan és nyugodtan szólsz hozzá. Ha valaki bánt, te megkérdezed, hogy miért tette, de nem adod vissza a bántást. Ha valaki morcos vagy ítélkező tekintettel néz rád, te inkább rámosolyogsz.

 

Természetesen az említett globális érzelmi és testi kizsákmányolásokra ennél többre van szükség. De a kiindulópontja sok mindennek az, hogy szeretetet adjunk és multiplikáljunk, ne a gonosz erők járatára váltsuk meg szelvényünket, mert az jó helyre sosem fog minket elvinni!

 

A lelkiismeretet pedig azért hoztam be egy kicsivel feljebb, mert ez egy fontos átívelője a gonosznak és a jónak. Amit pedig kulcsfontosságúnak tartok a kimásolt szövegrészből: „A lelkiismeret gyakran összefüggésben van az erkölcsi szabályokkal, amelyeket egy adott kultúra vagy társadalom érvényesít.”

 

És itt szeretném a bejegyzésem címét megemlíteni: WHEN ABNORMAL BECOMES NORMAL.

 

Miért? Mert nagyonis azon a véleményen vagyok, hogy a modernizált és hipergyors világunkban minden okkal történik. A polarizáció, a szélsőségek, a megosztottság, az erkölcsi pusztulás, és az életünk szinte minden területére bekígyózó drasztikusan is szabadgondolkást és elfogadásra való nyitottságot ösztönző irányelvek (művészetek, szexualitás, média, szórakoztatóipar stb.)

De ez csak az egyik mozgatórugója a fejlett civilizációnknak. Viszont ezekben pontosan az történik, hogy az eddignek hitt abnormalitás normalizálttá válik, vagy legalábbis az emberek nagy része folyamatosan, szépen lassan, egyre jobban kondicionálva vannak az ’ÚJ NORMATÍVÁKRA’ = deszenzibilizáció következik be (angolul: desensitization).

 

Sem a diktatúra, sem pedig a végtelen szabadelvűség nem megoldás.

 

Főleg nem úgy, hogy közben bármelyik irányba is mozdul a mérleg, az emberi szabadság és ártástól mentes életvitel egyre inkább nem érvényesülnek.

 

A szerepjátékosok pedig más álarcban jelennek meg: intimitás vs. pornográfia, fizikális közösségi élet vs. közösségi média, szabad játék vs. videójátékok, és a lista folytatható.

 

Érdemes szerintem sok mindent mérlegre tenni a mindennapi apró cselekvéseinkben, döntési folyamatainkban és másokkal való viselkedési mechanizmusainkban. Önreflexiót tartani évente többször is. Ítélkezésektől mentes párbeszédeket folytatni, ahol a fókuszban a nézőpontok egyeztetése áll és a meghallgatás. Nem indulatból élni. Nem a saját sértettségeinkből kommunikálni. Alázattal lenni embertársaink és minden földi élőlény felé. Merni megkérdőjelezni a narratívákat.

 

Neked mi a célod?

 

Egyezségre jutni vagy harcolni?

Elfogadni vagy elítélni?

Kollektív vagy egyéni igazságokat keresni?

Követni vagy kreálni?

Vezetni vagy vezetve lenni?

Megbeszélni vagy rábeszélni?

Átbeszélni vagy átbeszélni valaki felett?

Egyetértésben vagy ’egy’ értése alatt lenni?

Szégyenkezni vagy megszégyenítve lenni?

Gondolkodni vagy gondolatokat inni?

Szabad döntést hozni vagy kérni, hogy szabad döntést hozhass?

 

 

Most, még sok mindenben van döntési szabadságunk. Ha lehet, próbálj meg minél több olyan döntést hozni, melyekkel pozitív hatással leszel másokra és a földünk ökoszisztémájára. Nyitottság és nyitott szemmel járás mindenekfelett!

 

Merj megkérdőjelezni!

Merj kérdést feltenni!

Merj utánamenni a ’miért’-eknek!

Merj kiállni magadért!

Merj kiállni másokért!

Merj más lenni, mint a tömeg – de ne ártsál senkinek sem a folyamat során!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás:

** https://szinonimak.hu/lelkiismeret-szinonima